Ami Zimbabwéban történik, viszonylag szokványos. A földrészen legalább kétszáz sikeres vagy sikertelen puccskísérlet zajlott már le.
Megjelent: 2017. november 18., Magyar Nemzet
Robert Mugabe zimbabwei diktátor pénteken először jelent meg a nyilvánosság előtt azután, hogy a hét közepén az ország hadserege elmozdította az elnöki pozícióból. A 93 éves Mugabe egy diplomaosztón vett részt a fővárosban, Hararéban. Minden évben ellátogat erre az eseményre, de nem sokan várták, hogy idén is ott lesz. Beszédet is mondott, amely után ujjongva tapsolták meg hírügynökségi beszámolók szerint. A diplomaosztón ugyanakkor a diktátor utódjának szánt felesége, Grace Mugabe, valamint az oktatási miniszter sem volt jelen.
Az agg diktátor a megbuktatása óta őrizetben van, pozíciójáról nem hajlandó lemondani. A hadsereg pénteki közlése szerint egyeztetnek Mugabéval, ennek eredményéről hírt adnak, „amint lehetséges lesz”. Christopher Mutsvangwa eközben továbbra is azt tanácsolja az elnöknek, hogy mondjon le, egyúttal tüntetést is bejelentett szombatra. – Szeretnénk visszaállítani a büszkeségünket, ennek holnap van a napja. Befejezhetjük a munkát, amit a hadsereg elkezdett – jelentette ki a háborús veteránok szervezetének befolyásos vezetője.
Ami Zimbabwéban történik, viszonylag szokványos Afrikában. Ugyan 2015-ben sorra jelentek meg olyan cikkek, hogy leáldozott az államcsínyek korszaka a kontinensen, ettől az évtől kezdődően a zimbabweivel egyetemben hat különböző puccskísérlet zajlott Afrikában. A kontinens 37 országában történt már ilyen esemény, térképünkön jeleztük, mely államok a leginkább „fertőzöttek” ebből a szempontból. Öt puccshelyszínt nem tüntettünk fel ezen, mert ugyan történtek ott is efféle események, de ma már nem létező államokról van szó: Bophuthatswana, Ciskei, Transkei, Venda és Zanzibár ilyenek.
A kontinensen legalább kétszáz sikeres és sikertelen puccskísérlet zajlott már le, ami azért is érdekes, mert a legtöbb ország még mindig nincs hatvanéves ezen a földrészen, hiszen a hatvanas évek elején kezdődött a gyarmatosítók rabigája alóli felszabadulásuk. A legtöbb puccs Burkina Fasóban történt, összesen tíz, többségük a nyolcvanas években, ezek közül kettőt Blaisa Compaoré vezetett. 1987-ben jutott hatalomra végül, ahonnan 2014-ben távolították el – puccs révén, persze. Három ország akad, ahol egyetlen puccskísérlet sem járt sikerrel: Marokkó, Kenya és Kamerun. Tizenkét államban a függetlenné válás utáni első öt esztendőben máris zajlott erőszakos hatalomátvétel, viszont az összes afrikai országnak alig több mint ötöde úszta meg eddig puccs nélkül. Ezek többsége Afrika északi felén zajlott inkább. Igaz, a felsorolt, ma már nem létező államok, ahol voltak államcsínykísérletek, mind a kontinens déli részén működtek.
Az államcsínyek többnyire rendkívül véres események, nem csoda, hogy az utóbbi évtizedekben összesen harminc kormány- és államfő vesztette életét puccskísérlet következtében. De miért ennyire gyakoriak Afrikában? A kontinens országainak többségében megvannak az államcsínyhez szükséges feltételek, így például a társadalmi egyenlőtlenség, az elit túlhatalma, valamint az erős hadsereg. Nem csoda, hogy sok helyütt az elégedetlen társadalom nyomására hivatkozva a katonaság átveszi a hatalmat, azt ígérve, hogy rövidesen visszaadják azt a civileknek. Aztán ez vagy megtörténik, vagy nem – sok esetben inkább utóbbi. Afrika egyik legnagyobb és legnépesebb állama, Nigéria például hosszabb ideig volt kénytelen elviselni a hadsereget a hatalomban, mint a civil kormányokat. Hozzá kell tenni azonban, hogy az államcsínyek elmaradása még nem feltétlenül jelenti azt, hogy az adott helyen rendben mennek a dolgok: Dél-Szudánban például még nem volt puccs, de a különböző érdekcsoportok folyamatos harcai miatt lényegében kormányozhatatlan az ország.
A puccsok előfordulásának nagyobb valószínűsége instabilitásérzetet szül, ezért a gazdasági szereplők kevésbé bíznak a helyi kormányokban, ez pedig hatással van a befektetési kedvre. A befektetők ugyanis szeretik olyan helyen elkölteni a pénzüket, ahol a gazdasági viszonyok nem a diktátorok és szűk környezetük kénye-kedve szerint alakulnak, hanem a piaci verseny szabályai szerint. Így viszont ezen országok gazdasági fejlődése lassú, ami pedig növeli az inflációt és a munkanélküliséget – ez az a két ok, amelyekre hivatkozni szoktak a katonai hatalomátvételek indokaiként. Azaz azon államok, amelyek átestek egy államcsínyen, ördögi körbe kerülhetnek, hiszen a gazdasági szereplők bizalmatlansága miatt kialakuló folyamatok okán újabb és újabb puccsok eshetnek meg.
De hogyan ismerhető fel, ha valahol államcsíny zajlik? Természetesen egy katonai hatalomátvételt felismer az ember, amennyiben a híradásokban közlik, hogy a hadsereg átvette a hatalmat az addig regnáló erőktől. A hatalom megkaparintói persze sohasem beszélnek arról, hogy államcsínyt hajtanak végre, Zimbabwe esetében például Sibusiso Moyo dandártábornok azt mondta, a Mugabe elnök körében megbújó bűnözőket szedik össze, akik társadalmi és gazdasági szenvedést okoznak az országnak. Puccsok esetén mindig érdemes figyelni a legnagyobb hatalommal bíró közjogi méltóság (az elnök vagy a kormányfő) hollétére, ugyanis letartóztatásuk a felkelés sikerének kulcsa.
Jelezheti egy puccskísérlet közeledtét, hogy az emberek egyre többet vannak az utcán, ahol akár lövések is eldördülhetnek, a külföldi államok pedig figyelmeztetik állampolgáraikat a potenciális veszélyre. Az állami vagy kereskedelmi média nagy elérésű szereplőinél is hatalomátvétel zajlik államcsínyek idején, ezek hangvétele gyorsan változik. Szintén látható és érezhető változás, hogy az ország határait lezárják, repülővel sem lehet elhagyni az adott államot.
Bence Földi journalist 