Tizenöt éve, 2007. június 10-én vetítették le a Maffiózók (The Sopranos) utolsó epizódját az Egyesült Államokban. A sorozatban – amely megújította a tévézést, s minden idők egyik, ha nem a legjobb szériájának tartják – sok karakter dohányzott, de nem csak kellék volt számukra a szivar vagy a cigaretta.
Megjelent: 2022. június, Tobacco Magazin
„Reggel felkeltél és szereztél egy stukkert” – kezdődik a Woke Up This Morning című dal az egyébként totál ismeretlen brit bandától, az Alabama 3-től. Közben látjuk egy autóból New York majd New Jersey utcáit. Aztán felbukkan az autó vezetője, a sorozat főszereplője, Tony Soprano, akinek szivar lóg a szájából, olykor pöfékelni is látjuk. Nos, ezekkel a bevezető képekkel találkozhatott először az a néző, aki 1999. január 10-én leült az HBO elé, hogy megnézze az induló sorozat, a The Sopranos (magyarul a Maffiózók címet kapta) első részét.
A nézők pedig nagyon megszerették a családtörténeti drámát, amelyben egyrészt a néhai James Gandolfini által megformált Tony Soprano szűken vett rokoni körének, másrészt tágabban vett családjának, a New Jersey-i maffiának a történeteit követhettük nyomon hat évadon, összesen 86 epizódon át. A sorozat a csúcsidőszakában 18,6 millió nézőt vonzott az Egyesült Államokban, ami magasabb nézőszám volt, mint amire az országszerte mindenütt fogható tévécsatornák sorozatai képesek voltak, annak ellenére, hogy a Maffiózók a háztartások töredékében elérhető kábelcsatornán, az HBO-n futott.
A szériát azonban nemcsak a nézők, hanem a kritikusok is elismerték: a Maffiózók lett az első kábeltévés sorozat, amely a televíziós Oscarnak is nevezett Emmy-díjra jelöltek a legjobb drámasorozat kategóriájában. Ez mind a hat évad esetében így történt, s a Maffiózók 2004-ben és 2007-ben meg is nyerte a díjat. Mire 2007 nyarán a sorozat véget ért a sok vitát kiváltó Made in America című epizóddal, már mindenki tudta, hogy a Maffiózók örökre megváltoztatta a televíziózást.
Mitől volt különleges?
„Ahogy a nyitó képsorokban Tony az autópályán utazik kifelé, az gyönyörűen elmeséli a bevándorlói tapasztalatokat a megérkezéstől a naggyá válásig, mindössze két-három generáción belül”
– fogalmazott Robert J. Thompson professzor, a Syracuse-i Egyetemen működő Bleier Központ a Televíziós és Populáris Kultúráért alapító igazgatója a Cigar Aficionado 2019. április-májusi lapszámában, amelyet a Maffiózók indulásának huszadik évfordulójának szenteltek. Thompson hozzátette:
„Ahogy nézed a főcímet, fogalmad sincs, ki ez a fickó. Kivéve, hogy látod, hogy ugyanannyi füst száll a szivarjából, mint az ipari pusztaságból, amin keresztülhajt. Fél órát tudnék beszélni csak a nyitójelenetekről”.
„Ez nem olyan volt, mint a Jóbarátok. Ott egyikőjüket sem nyírták ki. (…) Nem nagyon éreztük biztosnak a munkahelyünket, mert sosem tudhattad, mikor ölik meg a karaktert, akit játszol. Nemcsak a karakter halott, hanem te is munkanélkülivé válsz”
– mesélte a lapnak Steve Schirripa, aki a szimpla katonából vezetővé, valamint a főszereplő Tony Soprano sógorává váló Bobby „Bacala” Baccalierit játszotta a sorozatban. A realista ábrázolásmód mindenképpen a sorozat egyik fő erénye volt: igyekezett úgy bemutatni a bűnözők életét, hogy nemcsak a gazdagságot és az ármánykodást, hanem az erőszakot és a gyilkosságokat is rendre bemutatta. Emellett persze a készítők igyekeztek reflektálni a közélet eseményeire is, így van olyan bűnelkövetés, amikor Pokémon-kártyákra akarnak lecsapni a maffiózók, de szóba kerül az afganisztáni és iraki háború, valamint magáról a maffiózólétről és annak nehézségeiről is gyakran elmélkednek a szereplők.
Persze vannak olyan nézők, akik az erőszakot és trágárkodást nem akarják elviselni az otthonaikban, akik olyan mozgóképekre vágynak, amelyek épp, hogy idilli világba repítik őket, nem realisták. Kritika érte amiatt is a sorozatot, hogy erősíthette az olasz származású amerikaiakkal szemben kialakult előítéleteket.
A Maffiózóknak nagy erénye továbbá szerintem, hogy központi témává emelte a mentális egészség fontosságának kérdését. A sorozat főszereplője, Tony Soprano pánikbetegséggel küzdött, rohamait sokszor az anyjával vagy a nagybátyjával ápolt rossz kapcsolata váltotta ki. Önmagában is érdekes egy pszichiáterhez járó maffiafőnök története. Utóbbi szempontjából komoly etikai problémák merülnek fel (segíthet-e egy bűnözőn, elhallgathatja-e annak rémtetteit?), míg a maffiafőnök szempontjából az a legfontosabb, hogy ne derüljön ki mindez, mert gyengeségnek értékelik majd a szervezett bűnözés berkein belül. Aki nem látta a sorozatot, az is kitalálhatja, megtudják-e a maffiózótársak, hogy Tony Soprano pszichiáterhez jár…
A fentieken felül a Maffiózók különlegessége, hogy a sorozat egy családról is szól, amelynek eseményei jelentősen befolyásolják a főszereplő lelki állapotát. „Ez a sorozat az amerikai család széteséséről szól” – fogalmazott Joe Pantoliano, aki Ralph „Ralphie” Cifarettót alakította a Maffiózókban. Tonynak ráadásul két családja volt: a valódi rokonsága (ahol meggyűlt a baja érzelmi zsaroló anyjával, boldogtalan feleségével, orosz szeretőjével és tinédzser gyermekeivel), valamint a bűnszervezete, ahol úgy volt don, hogy közben odahaza komoly gondokkal küzdött.
Összességében az tette különlegessé a Maffiózókat, hogy a korábbi tévésorozatokhoz képest jóval realistább volt. Főszereplőjével pedig annak ellenére lehetett azonosulni, hogy egy kegyetlen gyilkosról van szó. Tony Soprano ugyanis ugyanolyan kételyekkel, gondokkal és bizonytalanságokkal küzdött, mint a modern emberek többsége. A Maffiózók egy nagyon emberi történetet mesélt el egy roppant embertelen világból.
Milyen volt a szomorú bohóc? – James Gandolfini emlékére
Bár James Gandolfini nem szerette, ha ő van a középpontban, az ő színészi játéka is kétségtelenül nagyban hozzájárult a Maffiózók sikeréhez. OLVASSA TOVÁBB IDE KATTINTVA.
Mindenki nézte, még a valódi maffiózók is
A készítők a pilotepizód leforgatása után kételkedtek abban, hogy az HBO rákap majd a sorozatra, az író David Chase egyenesen abban reménykedett, hogy elutasítják és visszatérhet az eredeti elképzeléséhez, hogy mozifilmet készít az alapötletéből. Ennek lényege az volt, hogy egy gengsztert jelentősen befolyásol az anyjával ápolt kapcsolata, s végül pszichiáterhez fordul. Az HBO azonban megrendelte a szériát, s kisvártatva amerikaiak millióinak életére volt hatással a sorozat.
„Ismertem olyan étteremtulajdonost, aki szerint vasárnap estéken, amikor a Maffiózók ment a tévében, kiürült az étterme. Nemrég pedig odajött hozzám egy fickó, s azt mondta: »Ti vagytok a tévé Beatlese«”
– mesélte szintén a Cigar Aficionadónak Vincent Curatola, aki a New York-i maffiavezért, Johnny „Sack” Sacrimonit alakította a sorozatban.
A sorozatot még az FBI és az igazi maffia is nézte. Terence Winter, aki a második évadtól íróként és producerként vett részt a sorozat készítésében, a lapnak elárulta: az FBI-os konzultánsaiktól tudták, hogy az ügynökök is sokszor beszélgettek a Maffiózókban látottakról.
„Az FBI lehallgatási jegyzőkönyveiből pedig arról is értesültünk, hogy a szervezett bűnözők is hasonló beszélgetéseket folytattak. Visszajutott a fülünkbe, hogy az egyik epizód után, amelyben Tonyt rövidnadrágban lehetett látni, az egyik maffiafőnök azt mondta: »Egy don sosem hord rövidgatyát. Gyengének látszol tőle«”
– mesélte Winter.
Lezárás és előzmény
A sorozat a furcsa lezárása ellenére máig népszerű. Az utolsó epizódra nagyjából elrendeződtek a család és a maffia dolgai, Tony Soprano pedig feleségével és gyermekeivel elmegy vacsorázni egy közeli étterembe. A Journey zenekar Don’t Stop Believin’ című dala szól, látjuk, ahogy Tony lánya leparkol az étterem előtt, közben a helyiségben bizonyos alakokat követ a kamera, növekszik a gyanakvás és a zavarodottság érzése a nézőben. Aztán elsötétül a képernyő. Így ért véget a sorozat, amely megreformálta a televíziózást. Máig nem tudjuk biztosan, hogy a főszereplőnkkel mi történt, mindenesetre sokat sejtet, hogy David Chase író „haláljelenetként” hivatkozott később a záró képsorokra…
A streaming-platformok népszerűségének köszönhetően a régebbi tévésorozatok reneszánszukat élik. Így ismét nagy népszerűségnek örvendenek olyan már régen véget ért szériák, mint például a The Office (A hivatal) vagy a Maffiózók. Utóbbi az HBO Max kínálatában érhető el kifogástalan képminőségben. „Húszas éveikben járó fiatalok is megállítanak az utcán” – mesélte 2019-ben a Cigar Aficionadónak Steve Schirripa.
Nem csoda, hogy David Chase-ék megpróbálkoztak azzal, hogy még egy bőrt lehúzzanak a sorozatról. 2021-ben mutatták be a mozik a The Many Saints of Newarkot (magyarul A maffia szentjei címet kapta), amely Tony Soprano rokona és példaképe, Dickie Moltisanti (azaz angolul many saints [sok szent] – a cím tehát egy szójáték) történetét meséli el. Megannyi a sorozatból már megismert helyszín (például a Maffiózók zárójelenetének étterme) és karakter felbukkant a hatvanas-hetvenes években játszódó filmben, sőt, az ifjú Tony is fontos szereplő (Gandolfini fia, Michael megformálásában). Ám valahogy mégis azt éreztem, mintha a sztori súlytalan lenne, s a film csak az utalások miatt készült volna el. Egy esélyt persze érdemes adni A maffia szentjeinek, ha megnéztük a Maffiózókat – ugyanúgy az HBO Max kínálatában érhető el.
Több mint kellék
No de ne csak a sorozatról magáról, hanem lapunk fő témájáról, a dohányzásról is essen szó a Maffiózók vonatkozásában. Nagy hatalomhoz és nagy testtömeghez nagy szivar dukál – gondolhatták a Maffiózók készítői, akik természetesen kellékként használták e dohánytermékeket. Vincent Pastore – aki Salvatore „Big Pussy” Bonpensierót formálta meg a szériában – a Cigar Aficionado 2019-es cikkében így fogalmazott:
„Tony és én nagy szivarokat szívtunk a sorozatban. (…) Ez egy kellék volt, aminek szimbolikája van. Ha valaki cigarettázik, az azt jelenti, hogy ideges. De a szivar személyes dolog. Ez a karakter kiterjesztése.”
A sorozatban felbukkant szivaroknak jelentésük volt, s nem csoda az sem, hogy olyan karakterek cigarettáztak, akiket valóban idegesnek vagy meggondolatlannak láthattak a nézők – gondoljunk csak a már említett Johnny Sackre, Chris Moltisantira vagy Anthony „Tony” Blundettóra.
„A szivar olyan ember benyomását kelti, akinek nagy hatalma van, így aki ilyen képet akar sugározni magáról, az szivarozik a sorozatban. A szivarozással egyfajta tekintély is együtt jár”
– mondta a már korábban említett Terence Winter a lapnak. (Azzal, hogy pontosan milyen szivarok is szerepeltek a sorozatban, külön cikkben foglalkozunk ebben a lapszámban.)
Nem csoda, hogy a Maffiózók végül felkeltette a világ egyik legnagyobb szivaros lapjának, a Cigar Aficionadónak a figyelmét is. Többször is foglalkoztak a sorozattal az évek során, s a 2001. március–áprilisi lapszám különleges címlapját is a szereplők népesítették be. A harmadik évadot promózó fotón James Gandolfini a jobb szélen szerepel, rajta kívül további nyolc fontos férfi szereplő látható a magazin hátoldalát is beterítő képen. 2007-ben a záró évad előtt, 2019-ben pedig a sorozat indulásának 20. évfordulóján kerültek a Maffiózók szereplői a lap címlapjára.
Sőt, nemcsak a Maffiózókról volt szó a Cigar Aficionadóban, hanem a lap is szerepelt egyszer a sorozatban! A hatodik évad nyolcadik részében – amelyet 2006. április 30-án adtak le először – Tony Soprano akkor már felnőtt fia, Anthony Junior, azaz AJ olvasgatja a Cigar Aficionado egyik számát. A 2005. július–augusztusi lapszám volt az, amelynek címlapján nem más szerepelt, mint a legendás kosárlabdázó és nagy szivaros Michael Jordan. Ezzel pedig a kör bezárult a Cigar Aficionado és a Maffiózók viszonyában.
Bence Földi journalist 